A kultúra bizonyos fokára eljutott népeknél már a régi ókori időkben is elterjedt volt a fürdőzés.

Nem egy helyen fontos szerepet játszott a vallásos rituálékban is, mint például a régi babiloniaknál, asszíroknál, perzsáknál, indusoknál.

A rendszeres és céltudatos fürdőzés - a tulajdonképpeni fürdőkultúra - a görög, majd főleg a római korban alakult ki a keleti rituális tisztálkodásokból. A rómaiak már azt is tudták, hogy a víz egyes betegségeket gyógyít. Ők kezdetek el közfürdőket építeni nagy medencékkel.

A régi, római fürdők a tisztálkodás és gyógyulás mellett a meditációk, filozófiai eszmefuttatások színterei is voltak, egyaránt szolgálták hát a test, a szellem és a lélek felfrissülését.

A római birodalom bukása után nem sokat törődtek a fürdőzéssel, a fürdőépületek rommá lettek. Európában a fürdőélet csak a 15. században kezdett lassan újból megindulni. Közép-Európában kicsit háttérbe szorult ugyan a fürdőzés, azonban az ivókúrák elterjedtek voltak. Ebben jelentős szerepe volt az akkoriban az orvosok körében elterjedt nézetnek, hogy a betegségek okai a szervezet kémiai folyamatainak zavarában keresendők, és azok megfelelő vizek fogyasztásával befolyásolhatók

Az ásvány- és gyógyvizek, illetve a hévizek hasznosítása Magyarországon már a rómaiak idején ismert volt.

Aquincumban eddig 11 fürdőt tártak fel, amelyeket a hegyek lábainál fakadó meleg vizű forrásokból láttak el.

1178-ban a johanniták építettek fürdőkórházat a Császár és a Lukács fürdő helyén, és a Gellért-hegy lábánál. A Margit-sziget északi csúcsán fakadó kénes hévízforrásokra az 1200-as évek közepén épült leprakórház.

A 150 éves török megszállás alatt épült ki Budán a Rácz, a Rudas, a Császár és a Király fürdő, Egerben a gyógyfürdő.

1795-ben építette Festetics György az első fürdőházat a Hévízi-tóra.

Az ásvány-, hév- és gyógyvízhasznosítás a 19. század végén és a 20. század elején lendült fel

. Hazánk Európa egyik leggazdagabb országa gyógyvizek tekintetében.

Mintegy száz helyen csaknem 400 gyógyforrást tartanak nyilván. A régóta ismertek mellett, az olaj- vagy a szénkutatás során végzett próbafúrások helyén századunkban nagyon sok helyen törtek fel gyógy- és termálvizek, melyek szervezett hasznosítása néha évtizedeket is váratott magára.

A gyógyvizek hatását nagymértékben befolyásolják a hidrosztatikai és mechanikai viszonyok, a forrás hőmérséklete és összetétele, a benne oldott gázok, ásványanyagok koncentrációja. Az eredményes gyógyuláshoz gyakran hozzájárul a fürdőhely fekvése, éghajlata, természetes és épített környezete is.

A gyógyvizek fizikai tulajdonságai közül különösen fontos a víz hőmérséklete.

• A 15-20 celsius, az úgynevezett hűvös fürdő sok hőt von el a szervezetből. Frissítő hatású, és fokozza az anyagcserét.
• A langyos 21-31 celsius hőmérsékletű fürdők az idegrendszerre nyugtató hatásúak.
• A meleg fürdők hőmérséklete 32-37 celsius között van. Az ilyen vízben a bőr erei kitágulnak, a szívműködés, a légzés szaporább lesz. A meleg fürdő csak rövid ideig alkalmazható, mivel rosszullétet okozhat.

Nem tanácsos továbbá jóllakottan, vagy fáradtan forró fürdőt venni, mivel ilyenkor a szív és a vérerek már amúgy is meg vannak terhelve.

Szívbetegek és keringési problémákkal küzdők feltétlenül kérjék ki orvosuk véleményét, ha meleg, gyógyvizes medencébe akarnak merülni!

• A gőzfürdőkben a 37-56 celsius hőmérsékletű, vízgőzzel telített levegő gyógyító hatását hasznosítják.

Ilyenkor a test felszínén kitágulnak a hajszálerek, a vérbőség hat az egész szervezetre, fokozza az anyagcserét

• . Reumás megbetegedések, különböző bőrbetegségek, köszvény stb. gyógyítására alkalmas, de csak szigorú orvosi felügyelet mellett.

A gyógyfürdők hatásában fontos szerepe van a víz kémiai tulajdonságainak is.

A gyógyvizek egyes alkotórészei felszívódnak a bőrön keresztül, a vízben oldott gázokat pedig - mivel ezek a fürdővíz feletti gőztérben is jelen vannak - belélegzi a fürdőző.

• Az ivókúrák hatása szintén azon alapszik, hogy a gyógyvíz huzamosabb fogyasztása során az értékes ásványanyag tartalom felhalmozódik a szervezetben. Ezen a módon is többféle betegség gyógyítható.
• A gyógyvizeknek fontos szerepe van, és lehet azonban a megelőzésben is,
• az egészség megőrzésében
• , stressz-oldásban.
• Az egészségtudatos életmódban pedig a természetes anyagoknak kiemelkedő jelentőségük van.

A víz, és így a gyógyvíz, mint az ember legősibb és legfontosabb lételeme így értelemszerűen központi helyet foglal el a wellness életmódban.