A finn szaunában a hőmérséklet szabályozható, "üzemi hőfoka" általában 80 és 100 Celsius-fok között változik. Ezt a meleget nem mindenki egyformán viseli, ezért tanácsolják az orvosok, hogy ki-ki egyéni módszert alkalmazzon. Ha valaki fullad, ha nagyon megemelkedik a pulzusszáma, szakítsa félbe a kúrát és hűtse le a testét, egészséges szervezetűeknek 12 perces benttartózkodást javasolnak, amelyet háromszor lehet megismételni. A szaunázás minden fázisa után a hűtés következik, vagy a zuhany alatt, esetleg az e célra készült hideg vizes merülő medencében, netán kint a hűvös levegőn. A szauna belső berendezése kizárólag fából készül, általában északi lucfenyőből, kanadai fenyőből, esetleg afrikai fűzfából.
 

A gőzfürdő több változata is használatos: építenek törökfürdőt, vagy úgynevezett rómait.

A törökfürdőben magasabb a hőmérséklet és a relatív páratartalom, a római "langyosabb", és gyakran különféle aromákkal illatosítják a kabin levegőjét. A nagy páratartalom miatt a gőzfürdők kabinjait vízálló anyagokkal burkolják, fűthető csempéből, mozaikból készítik a padokat is.

Mivel a legtöbbször épített, csempével burkolt helyiségről van szó, a fülkék mérete tetszés szerinti, az egészen kis, 1,5 x 2 méteres, egy-kétszemélyes kamráktól a tágas, 3 x 4 méteres nyilvános gőzfürdőkig széles a "kínálat".

Az egyes típusok leginkább belső kialakításukban és műszaki felszereltségükben térnek el egymástól. Általában a burkolat jellege, stílusa utal az adott gőzfürdő típusára: keleties, díszesebb csempét, üvegmozaikot alkalmaznak a törökfürdők esetében. A 60 fok körüli hőmérsékleten, a 100 százalékhoz közeli páratartalom mellett a fürdőzök "csendesebbek", ki-ki a saját gondolataiban elmélyedve igyekszik eljutni a testi-lelki felfrissülés állapotába. A római fürdők belső terében az antik villák díszeinek ornamentikája tér vissza, többféle hőfokú és páratartalmú módszert alkalmaznak. Ha mondjuk a langyosabb, mindössze 35- 40 fokos aromafürdőben, avagy az odoriumban ülnek a vendégek, a rómaiak példáját követve szívesen ismerkednek, beszélgetnek a barátaikkal.
 

A 20-21. század technikája a gőzfürdők világába is betört: mindenki számára elérhetővé tette ezt a szolgáltatást. Ma már akár egy lakótelepi lakás fürdőszobájának sarkában felállítható egy modern, szaniter-akrilból készült, zuhanyfülkével kombinált gőzkabin.
A hagyományos finn szaunával ellentétben a gőzfürdőben a belső hőmérséklet általában alacsonyabb, a kabin jellegétől függően 35 és 60 Celsius-fok között változik.

A relatív páratartalom is 50 és 100 százalék között szabályozható, annak függvényében, milyen a fürdő kiválasztott típusa. A gőz kombinálható aromaterápiával is, a párával keveredő illóolajok a tüdőben és a bőr pólusain át felszívódnak a szervezetbe, jótékonyan hatnak a légzőszervekre, sőt, az idegrendszerre is.

A gőzfürdőt bizonyos esetekben csak orvosi ellenőrzés mellett szabad igénybe venni. Már néhány perc is a kelleténél jobban igénybe veheti a magas páratartalom miatt az asztmások szervezetét, de egészségeseknek sem ajánlott harminc-negyven percnél hosszabb időt egyhuzamban a gőzben tölteni. A gőzfürdő után is jólesik a hűsítő tusolás, néhány perc nyugodt pihenés vagy egy alapos masszázs�

Római fürdőszótár

Aromafürdő: a gőzt folyékony, vagy só állapotú illataromákkal kombinálják. A belső hőmérséklet általában 35-50 Celsius-fok között mozog. A páratartalom megválasztása egyénileg történhet. Az alkalmazott illatoktól függően más-más egészségügyi probléma kezelésének hatékony módszere.

Lanconium: a rómaiak izzasztó és tisztító fürdője, a belső hőmérséklet elérheti akár a 60 Celsius-fokot is. Húsz perc elteltével az izzasztó fürdőt testfürdővel lehet kiegészíteni, ezzel serkenthető a vérkeringés, a tisztító hatás.

Tepidarium: revitalizációs fürdő, amelyet a rómaiak is szívesen alkalmaztak. Finoman felhevített falú helyiség, amelynek a hőmérséklete körülbelül azonos az emberi test hőmérsékletével. Ezáltal létrejön az ember és környezete közötti harmónia.

Caldarium: a falak hőmérséklete kb. 50-60 Celsius-fok között van. A test kiüríti az olyan káros anyagokat, amelyektől az a hétköznapok során nem tud megszabadulni. A caldarium az őskori melegfürdők lényege, úgy izzad a test, hogy a légzőrendszert nem terheli a nagy meleg.

Odorium: hasonló módon melegítik fel, mint a tepidariumot, szobahőmérsékletű helyiség, jótékony és serkentő hatású illatanyagokkal kombinálhatják a gőzt.
Hammam-fürdő: az igazi török gőzfürdő, hideg vizes megmártózással és masszázzsal kombinálva "illik" használni.