Kalória vagy energia? A társadalmilag kialakult szemléletmódban alapvető hiba, hogy a hőenergiát, a kalóriát tekintik alapnak. A táplálékok energiája csak akkor mérhető kalóriában, ha át is alakult hővé. Ez a felfogás nem teszi lehetővé az energetikai szemlélet megvalósulását, mert nem tesz különbséget az egyes élelmiszerek tényleges energiáját illetően. A szervezet ugyanis csak annyi hőt fejleszt, amennyire a tevékenységéhez szüksége van, s ezt is abból, ami a rendelkezésére áll. A bonyolult átalakítási folyamatot itt mellőzve, megállapíthatjuk, hogy a szükségleten felüli fehérjefogyasztás (akár állati, akár növényi) a vér és a vizelet savasodásával jár együtt, vagyis az egész szervezet savanyúvá válik. A bőséges fehérjetáplálkozás (mely korunk jellemzője) a vérben a karbamid, a húgysavak és a kreatinin mennyiségét emeli, s ha ez rendszeressé válik (a naponta. fogyasztott többletfehérjék, hús, sajt, tojás stb. miatt, megzavarja a vese és a máj méregtelenítő funkcióit, az egész vértisztító mechanizmust. Végső soron ez a központi idegrendszer zavarait fogja előidézni. A magas fényérték jelentősége Azt az alapigazságot kell elfogadnunk a jelenlegi rafinált gondolkodásmód helyett, hogy az állatok is, az ember is a napfényből él. Mivel a közvetlen sugárzásból (mint az a növények esetében történik) az állati szervezet csak keveset tud hasznosítani, szükségletüket a hatalmas napfényakkulmulátorokból, a gyümölcsökből és a magokból képesek csak fedezni. Bizonyos mennyiségben az állati szervezetek is raktároznak el szűkösebb időkre ilyen napenergiákat, ezért a húsoknak van minimális tápláló értékük, bár az így nyert energiának döntő hányada a húsok mellett elfogyasztott köretekből nyerhető. Meg kell jegyezni, hogy a sütés, főzés ezt a kevés energiát is elpusztítja. A hústáplálékon élő ember, ha mást nem is változtat az étrendjén, csak a húsokat nem fogyasztja el, akkor máris jelentős nyereségre tett szert, könnyebben, jobban érzi magát. Így érthetővé válik az a törvényszerűség, hogy a táplálkozás okozta betegségeket a legmagasabb fényértékű (napfényenergia tartalmú) táplálékokkal való táplálkozás gyógyítja meg. A magas napfényértékű táplálékok a szabadban, a napsugaraknak kitett természetben létrejött érett gyümölcsök, a zöld növények és a szabad földön érett gabonafélék. A jelenlegi elkészítési, tárolási módok, a sütés, főzés, fagyasztás, pasztörizálás, konzerválás azonban degenerálják, többnyire teljesen meg is semmisítik ezeket; vagyis értéktelenné teszik táplálékainkat. Elsősorban az organikus sók, az élő szervezethez kapcsoló enzimek hiánya (itt nem az emésztőfermentumokat értjük e név alatt) jelent katasztrófát az ipar szerinti étkezésben. A tápanyag feldolgozás az említett hőkezelési eljárásokkal az enzimeket elpusztítja (10-55 Celsius fok az életképességük határa), emiatt a létfontosságú tápsók nem tudnak kapcsolódni a sejtekhez. Így előáll az a képtelenség, hogy népünk, sőt a civilizált nemzetek java része kalciumhiányban szenved. Mindez annak ellenére így van, hogy kalciumban nincsen hiány, szinte minden élelmiszerünk tartalmazza, mégpedig fölös mennyiségben. Ugyanez a helyzet a magnéziummal is. Táplálékainkból hiányzik az élő klorofill. Az a kevés melegágyi saláta, amit "vitaminként" a háziasszony feltálal néhanapján, nem old meg semmit, mivel a nem megfelelő alkalmazási és keverési mód (savanyítás, édesítés) a benne rejlő kevés értéket is megsemmisíti. Sok fiatal embernek ajánlottam a zöld növények nyers fogyasztását. Egyesek jobb esetben csak mosolyogtak, és csak évek múlva, már komoly bajban fogadták meg a tanácsomat… A rostos ételek jelentősége A század húszas éveiben Delbet párizsi tudós professzor követelte: a népnek teljes magból készült kenyeret adjanak! A teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek tartalmaznak a szervezet számára felhasználható ásványi sókat, mivel összes tápanyagaink közül a búza érzékeny a legkevésbé a hőkezelésre. A teljes növényi koszt jelent igazi táplálékot az ember számára, azonban azt semmi esetre sem szabadna a szokásos konyhai elkészítéssel tönkretenni. Dr. Shelton, az amerikai táplálkozáshigiénikusok vezetője, vizsgálatai során megállapította, hogy a legkevesebb kárt okozó konyhai eljárások is, úgymint a reszelés, zúzás, centrifugálás, néhány perc alatt a tápérték 70-80%-os csökkenéséhez vezetnek. A rágás fontossága A rágás folyamata rendkívül fontos: rágás nélkül nincs bélműködés, a belek helyes működése nélkül pedig nincs egészséges élet. Minden kis falatocskát 30-40-szer szükséges megrágni, alaposan elkeverni nyállal, s csak azután lenyelni, ha már teljesen folyékony. Ha nem rágjuk meg az ételt, az emésztőnedvek nem férnek hozzá, csak erjedés és rothadás lesz a végtermék, nem energia. A rágás másik funkciója a vastagbél működtetése. A fogíny rágás által történő ingerlése indítja meg a perisztaltikus mozgásokat, ennek hiánya a székrekedés. Nemcsak a rosttalan étkezés okoz székrekedést; hanem a rágás hiánya is! Az ember legfontosabb tápláléka Elsőrendű táplálékunk a gyümölcs. A gabonaneműekkel történő táplálkozást erősen vissza kell szorítani, a lisztes ételek és a kenyér csak szükségmegoldásként szerepeljenek étlapunkon, s elsősorban akkor, ha hiányoznak a friss gyümölcsök! Amíg a gyümölcsök - bonyolult emésztési folyamatok nélkül - azonnal képesek energiapótlásra (a gyümölcstáplálék a gyomrot fél vagy egy óra alatt elhagyja), addig a lisztes táplálékok már bonyolult emésztési folyamaton mennek keresztül. Lebontásuk a szájban kezdődik, ha nem rágtuk meg alaposan, vagy a feldolgozásukhoz szükséges ptyalin nevű enzim hiányzik a nyálból (az ételek hibás összeállítása miatt) nem is emésztődnek, csak erjednek, vagyis alkohol képződik belőlük. A fehérje- és zsírtartalmú anyagok energiakitermelési folyamata még lassúbb, legalább 3-4 óra. Helyes összetétel és helyes rágás esetén is az eredeti energia értékének jelentős része elvész a feldolgozásra és a melléktermékek eltávolítására fordított belső energiafelhasználás következtében. Schlickeysen Gusztáv az 1875-ben megjelent Gyümölcs és kenyér c. művében írja: "A gyümölcs és a gabona azok a táplálékok, amelyek nem izgatnak, nem ernyesztenek el, nem fárasztanak ki, nem puhítanak el és nem tesznek tisztátalanokká. E tápszerekre semmiféle ártalmas dolgot - még a legcsekélyebbet sem - foghatunk rá, ezek egészségesek, felfrissítők, táplálók, megnyugtatók, hűsítők, erősítők és tisztítók, magukba foglalják mindazt a jót, amit az istenek ételéről, az ambróziáról mondani lehet, s amelyek végérvényes bizonyítékul - in optima forma - az egyetlenek, amelyek szagtalan székletet hagynak hátra... Néhány szem cseresznye, szilva, bogyó, szőlő vagy alma és egy kis kenyér elég az elhasznált anyagok és az izomállomány pótlására. Mennyire tiszta és esztétikus, valamint a legmagasabb hatványban humánus ez a diéta! Mivel ezen a diétán a természettel összhangban maradunk, elégedettek is leszünk: eredménye a vidámság, a munkakedv, a szelíd kedély." Továbbra is az élő ételt kell hangsúlyozni. A húsmentes diéta nem azonos az egészséges táplálkozással. A mai vegetáriusnak mondott teríték általában a következőkből áll: vízben kiáztatott sózott burgonya, fehérlisztből készített ételek, sütemények, fehér vagy félfehér kenyér, péksütemények, kekszek, kétszersültek, kilúgozott, liszttel behabart főzelékek, konzervek (szója, zöldbab, zöldborsó, uborka stb.), cukrozott lekvárok és felfújtak; íztelen levesekhez adagolt húsleves-pótlékok. Nem ez a vegetárius étrend, ettől sajnos tényleg csak éhen lehet halni. Ezzel nemcsak, hogy a betegen nem lehet segíteni, hanem még az eddig egészséges ember is megbetegszik tőle. A vegetárius étrend életerős, magas napfényértékű, energiagazdag és változatos. Ferencsik István: A természetes életmód ételei c. könyv alapján